HÚSVÉTI BIBLIAI REJTVÉNYEK

 Iz 43,18-19.21-22.     18 Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek.  19 Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön.  21 A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet. 22 Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael! Zsoltár: Szentlecke: 2Kor 1,18-22      18 Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket hozzátok intéztünk, nem mindegy az „igen” és a „nem”.  19 Az Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz és Timóteus – köztetek hirdettünk, nem volt „igen” is meg „nem” is, hanem az „igen” valósult meg benne.  20 Isten valamennyi ígérete „igenné” vált benne. Ezért hangzik föl általa ajkunkon az „ámen” Isten dicsőségére.  21 Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban.  22 Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.  Evangélium   Mk 2,1-12,24-25: 1

  ApCsel 10,25-26.34-35.44-48 OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből Amikor Péter megérkezett (Cezáreába), Kornéliusz (százados) eléje sietett, és a lábához borult, hogy hódoljon neki. De Péter fölemelte.  „Állj fel – mondta –, hisz én is csak ember vagyok .” Majd szólásra nyitotta ajkát és ezeket mondta: „Valóban, el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is, aki féli őt, és az igazságot cselekszi.” Péter még be sem fejezte a beszédet, és a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiáradt. Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt: „Meg lehet-e tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?” Elrendelte tehát, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhá

ApCsel 9,26-31 OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből Amikor (megtérése után) Saul Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle. Nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett.  Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz.  Elmondta nekik, hogy (Pál) látta az úton az Urat, hogy (az Úr) mit mondott neki, és hogy ő milyen bátran kiállt Damaszkuszban Jézus ügye mellett. (Pál) ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében. A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt, sőt vitába szállt velük. De azok az életére törtek.  Amikor ezt a testvérek megtudták, Cezáreába elkísérték, majd onnét Tarzuszba küldték.  Az Egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre terjedt. Ez az Isten igéje. VÁLASZOS ZSOLTÁR 21,26b-27.28 és 30.31-32 2. tónus.  Válasz:   Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében.   Vö. 26a. vers. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 2.