B év HÚSVÉT 7. VASÁRNAPJA B Iz 43,18-19.21-22. 2Kor 1,18-22 Mk 2,1-12,24-25
Iz 43,18-19.21-22. 18 Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. 19 Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. 21 A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet. 22 Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael! Zsoltár: Szentlecke: 2Kor 1,18-22 18 Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket hozzátok intéztünk, nem mindegy az „igen” és a „nem”. 19 Az Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz és Timóteus – köztetek hirdettünk, nem volt „igen” is meg „nem” is, hanem az „igen” valósult meg benne. 20 Isten valamennyi ígérete „igenné” vált benne. Ezért hangzik föl általa ajkunkon az „ámen” Isten dicsőségére. 21 Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. 22 Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket. Evangélium Mk 2,1-12,24-25: 1
Megjegyzések
Megjegyzés küldése